Részlet

ifj. Gyergyádesz László KECSKEMÉT

A főtér és környékének művészeti emlékei és gyűjteményei című könyvéből

 

A görögöket egyesek szerint 1690-ben, mások szerint 1698-ban említik először Kecskeméten, ekkortájt telepedhettek le első csoportjaik a törökök elől menekülve. 1708-ban 26 görög kereskedő megalapította a „kecskeméti görög compániát”, mely több mint két évszázadon át működött mint gazdasági és kulturális szervezet. A görögök jogilag teljes egyenlőségét a város csak 1828-ban ismerte el, a kisebb privilégiumok ellenére addigi ittlétüket számos korlátozással igyekeztek megnehezíteni (pl. 1756-ig csak férfiak lakhattak Kecskeméten).

 

Imaházuk (sokáig egy bérelt bolthelyiségben), temetőjük már a kezdetektől volt, s az első nemzedék papjai görög monostorokból érkezett szerzetesek voltak. (Közülük az egyik, Elasszonból érkezett szerzetes hozhatta magával például a szomszédos ikonmúzeum egyik legjelentősebb darabját, a csecsemők védőszentjeként ismert Szent Efthymiosz 17. század közepi ikonját.) A 18. század végén határozták el, hogy templomot építenek. 1800-ban már a tervet is elkészíttették Fischer Boldizsárral, a Nagytemplom pallérjával.

 

A homlokzati tornyos, nemesen egyszerű, klasszicista, de alapvetően inkább klasszicizáló késő barokknak tekinthető templomot (az 1781-es Türelmi Rendelet előírta a nem katolikusok számára a kötelező igazodást a birodalom uralkodó építészeti stílusához) végül is már a tervező fiával, Fischer Ágoston helyi kőművesmesterrel építtették fel 1824–1829 között. A szószék alatt található márványtáblán 1852-ben megörökítették a templom alapítását és az alapítók neveit magyar és görög nyelven, magukat „napkeleti szent eklézsiának vallását követő helybeli görög ajkú lakosok”-nak nevezve. Amennyezet nagyméretű Szentháromság-kompozícióját már a 20. század első harmadában festették.

 

A Szentháromság-templom 976 cm széles és hozzávetőlegesen 840 cm magas ikonosztázionját Pádits Péter (Egerben, majd Miskolcon élő) fafaragó mester építette fel és díszítette klasszicista faragványokkal az 1828-ban kötött szerződés szerint. A 32 ikon többsége a 19. század második feléből való, az Alapképsor nagyméretű festményei viszont későbbiek. A Királyi ajtó két oldalán látható Isten Anyja a Gyermekkel és a Világuralkodó Krisztus Kurbel József budapesti festő műve 1903-ból, míg a két szélső trónusikon (Szent Miklós és Keresztelő Szent János) görög származású mester műve 1918-ból.

 

A korábbi (19. század végi) négy alapkép jelenleg a templom mellett található egykori – 1895-ben Zaboretzky Ferenc városi mérnök, vagy Lechner és Pártos tervei alapján épített – görögkeleti bérházban és bazárban elhelyezett Ortodox Múzeumban tekinthető meg több más értékes posztbizánci egyházművészeti emlékkel együtt.

A görögkeleti templom főhomlokzata

 

További képek a templomról.